belizal oldala

Na nézzük, milyen is vagyok?

Végy két csomag humort, adj hozzá három marék cinizmust, egy evőkanál tömény ravaszságot, egy -vagy talán kettő- csipet keményfejűséget, és öntsd fel egy liter önbizalommal!
Keverd ki csomómentesre!
Fűszerezd jó adag déli mentalitással (horvát és szerb) és dobd a sütőbe húsz évre!

Azt hiszem, ez mindent elmond rólam. :)

Komolyra fordítva a szót...

Az INFORMÁCIÓK között már említettem, hogy nem vagyok egy egyszerű jellem. Nagyon ellentmondásos személyiségjegyeket hordozok és ez nem könnyíti meg, hogy definiáljam ki is vagyok.

Azt hiszem, a lelkem egy tenger. Ostobán hangzik? Talán, de olvass tovább!

Egy tenger mindent elnyel. Elsuttogott szavak, elsírt könnyek, boldog nevetések vegyülnek folyvást változó hullámaiba. Örök titkokat őriz, misztikus és kiismerhetetlen. Percről percre megújul, és sosem mutatja kétszer ugyanazt az arcát a világnak. Mindenki másnak látja. Szeszélyes és veszélyes. Mert elég egy apró homokszem, hogy felborzolja a sima felszínt, őrjöngő tömeggé változtatva a máskor békés vizet. Kínt hordoz és örömöt. Kettőssége a világ örök része. Ilyennek született, s soha nem változik. Egyszerűen más. S talán pont ezért olyan szép. Páratlan élmény megismerni, éppen ezért csak keveseknek adatik meg. Viszont akik megismerték, többé nem tudnak elszakadni tőle. Egymás részei lesznek. Így gyarapszik a tenger is újabb és újabb hullámokkal.

Személyes adatok

1990. március 12-én születtem Budapesten, szüleim első gyermekeként, és a Timotity Zora nevet kaptam.

Általános iskolában matematika, majd rajz tagozatos osztályba jártam. Gimnáziumban természettudományokat tanultam emelt óraszámban. Gépészmérnök szerettem volna lenni, ezért a Budapesti Műszaki egyetemre felvételiztem. Sikerrel. Két évet töltöttem ott. Időközben egyre erősödött bennem az érzés, hogy nem megfelelő pályát választottam. Most az ELTE Természettudományi Karára jelentkeztem és minden erőmmel azon vagyok, hogy matematika tanárként végezzek majd.

Budapesten élek két macskámmal és két halammal.

Boldog kapcsolatban élek egy nálam közel három évvel idősebb férfival, aki az ország nyugati felében él és dolgozik. Vasútgépészként végzett.

Szabadidőmben szívesen írok, olvasok, hallgatok zenét vagy rajzolgatok.

Általános iskolában leigazolt kézilabda kapus voltam az LRI - Malév utánpótlás csapatában. Utána teniszeztem és röplabdáztam is, de a szerelmem mindig is a kézilabda marad. Radulovics Bojana volt a példaképem.
Ha időm engedi szeretek biciklizn, de a futást gyerek korom óta nem szeretem. :)

Írói munkásságom kezdete

Átlagos gyerek voltam szerető családdal, biztos háttérrel, boldog gyerekkorral. De valami hiányzott. Évek kellettek, hogy rájöjjek, mivel lehet teljes az életem.

Tizenegy évesen akadt a kezembe J. K. Rowling Harry Potter és a Bölcsek köve című regénye. Ez volt az a homokszem, ami elindította az íráshoz vezető hullámot. Éjjelente, zseblámpával olvastam a könyvet, hogy a szüleim ne tudják meg. Örültek, hogy olvasok. De az éjjel az alvásé - mondták. Vagy mégsem? Számomra az éjjelek jelentették a szórakozást, mikor a fejemre húzhattam a takarót, és elmerülhettem abban a varázslatos mesevilágban, amit a Harry Potter könyvek idéztek meg.

Alig vártam már az újabb és újabb könyvek megjelenését. Beleszerettem abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen, és mindenkinek lehetősége van létrehozni egy apró csodát. Ezt jelentette nekem a mágia világa. Aztán egyszer csak véget ért a regénysorozat és én nem tudtam, mit kezdhetnék magammal.

A könyvek megjelenése közötti szünetekben az interneten barangoltam remélve, hogy találok egy - két hasonló témájú történetet, amivel elüthetem a szabadidőmet. Akkor döbbentem rá, milyen lavinát is indított el Rowling. Oldalak tucatjai foglalkoztak a Harry Potter könyvek világával. Tinédzserek és a felnőttkor küszöbén álló fiúk és lányok sokasága ragadott tollat és folytatta saját ötlete alapján Rowling valamelyik kötetét vagy írt háttértörténeteket hozzá. De voltak, akik kiemeltek szereplőket és fiktív párosításokat alkottak velük, néha furcsa szerelmi és baráti szálakat szőve ezzel. Megdöbbentem, mennyien szeretik és próbálják meg éltetni ezt a világot. Sorra olvastam egyik történetet a másik után. Szinte faltam a karaktereket.

Évek teltek el így, mígnem egy apró lángocska gyúlt bennem, és biztatott, álljak be én is ennek az alkotó közösségnek a soraiba. Akkor kezdtem el írni. Eleinte csak a Harry Potter univerzumban mozogtam, majd más néven, már mindenféle fandomtól elkülönülve írtam. Érzéseket, gondolatokat, vágyakat öntöttem szavakba és tártam a közönség elé. És hogy mi volt a legmeglepőbb élményem? A pozitív visszajelzések száma. Ezekből merítve önbizalmat, folytattam az írást, és születtek meg a novelláim, novellafüzéreim, kisregényeim.

Valahogy így kezdődött az én írói munkásságom.